Teremtő Isten a Bibliában

Első találkozásunk a Bibliában a Teremtő Istennel a Biblia első lapjain, az első sorokban történik, mert ez a legfontosabb tény, amit tudnunk kell Istenről. Minden ennek fényében történik később. Az egész Biblia a teremtő Istenről szól. A teremtéstörténeti leírásban láthatjuk Isten gondoskodását, azt, ahogy megalkotja a gyönyörű, egészséges, biztonságos környezetet gyermekei számára, és minden alkalommal megállapítja, hogy igen jó. Majd egy olyan helyzetbe hozza Ádámot, az állatok megnevezése során, amelyben Ádám észleli, hogy neki nincs társa, és vágyat érez utána. Isten ezt a vágyat töltötte be Éva megteremtésével, így teljes megelégedettség, öröm és boldogság töltötte be Ádámot, amikor meglátta hitvesét. "És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett". (I. Móz 2,23)
Miközben szemléljük a Teremtőt, megismerhetjük csodálatos jellemét. Később azt is megtudjuk róla, hogy igazságszerető, és következetes. A bűn világában ugyanis -azt kezelve- szükséges igazságot szolgáltatni. Rögtön a bűneset alkalmával közölnie kellett minden résztvevővel (Ádám, Éva, kígyó, Sátán), hogy mi lesz a következménye annak, amit tettek. Ki kellett küldenie őket az Éden kertjéből, hogy az élet fájához járulva ne ehessenek annak gyümölcséből, hogy a bűn ne lehessen általuk örök életű. Majd a fügefalevelek helyett felöltöztette őket bőr ruhákba. Nem az időjárás viszontagságai, vagy a fügefalevél hiánya miatt, hanem a megváltottság tudata végett, hogy mindig érezzék, Isten előtt, csak a bűntelen, ártatlan bárány bőrében lehet megjelenni, aki miattuk, és helyettük halt meg. Itt Isten megjelenik Teremtő volta mellett Megváltói minőségében is.

Az özönvíz történetében már megjelenik a gonoszság miatt bánkódó, aki megbánta, hogy embert teremtett a Földre. "És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében". (I. Móz 6,5-6)
Noé bárkáján nem volt vitorla, kormányszerkezet, sem motor, ami hajtsa. Isten és angyalai vigyázták és irányították a nagy vízen, majd az alkalmas időben és helyen letették az Ararát hegyének tetején, egy arra elkészített sziklapárkányon, ahonnan állatok és emberek biztonságosan le tudtak menni, új életet kezdeni. Akkor Isten szövetséget kötött emberrel, állatokkal: "Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van." (I.Móz 9,9-16)

Legközelebb Ábrahám és Sára esetében találkozunk a Teremtő Istennel, aki addig várakoztatta a házaspárt a megígért gyermekáldással, amíg emberi szemszögből nézve elmúlt minden lehetőség arra nézve, hogy nekik gyermekük szülessen. Isten csak az emberileg lehetetlen helyzetekben tud megmutatkozni, mert egyébként az ember vagy saját magának tulajdonítja az eredményt, vagy keres és talál rá valamilyen egyéb indokot, ami elfedi a Teremtő Isten létezését. "Ekkor arczára borúla Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajjon száz esztendős embernek lesz-é gyermeke? avagy Sára kilenczven esztendős lévén, szűlhet-é? ...Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak" (I.Móz.17,17-19)
" Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala. Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.
3. És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak: És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten. Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák". (I.Móz. 21,1-5)

Téma lesz: az ószövetségi igék miként nevezik meg a Teremtőt és hány helyen, Jézus Krisztus, mint Teremtő Isten