7. Izrael Egyiptomban és a pusztában

Izrael népe 430 évet töltött Egyiptomban. A teremtés időszámítása szerint 2238-ban vonult be Izrael népe Egyiptomba, mintegy 67 férfi a hozzájuk tartozó családokkal, állatokkal. Tulajdonképpen ekkor jelent meg a nemzetek között a zsidó nép, amely korábban, Jákob (azaz Izrael) népeként létezett 12 fiával és a fiak, valamint szolgáik családjaival, de ez a létszám a környező népekhez viszonyítva elenyészően csekélynek volt.
Noétól Ábrahámig egyszerűen követhetők az évek (mikor született, mikor született utóda, mikor halt meg, ill. hány évet élt) az I. Móz. 11, 10-26 versek szerint, innen azonban már nem folyamatosan, hanem elszórtan találkozunk némely igeversben egy-egy eseménnyel és beazonosítható évszámmal.
E szerint Ismael születését az I. Móz 16,16-ban találjuk meg (Ábrám 86 éves korában), Izsák születését a 21,5-ben (Ábrahám 100 éves korában), Jákobot a 25,26-ban (Izsák 60 éves korában). Innen tovább már nem az emberek évszámain lehet nyomon követni a teremtés szerint időszámítás folyamatosságát, hanem bizonyos eseményeket követve, mint Jákob (Izrael) népének bevonulása Egyiptomba (I.Móz 47,9 - Jákob életének 130. esztendejében), ami a teremtés évei szerint 2238-ban volt. Ehhez hozzá kell adni az Egyiptomban töltött 430 évet, akkor jutunk el 2668-ba, ami az Egyiptomból való kivonulás éve, Mózes vezetésével. Ezt követően 43 év pusztai vándorlás következett, és Kánaán határán Mózes meghalt, így Józsué vezette be a népet az Ígéret Földjére. A honfoglalás 2711-ben (a teremtés szerint) kezdődött, és 7 évig tartott. Ez volt a 12 törzs szerinti letelepedés Kánaánban. Ekkor teljesedett be az Ábrahámnak (később Jákobnak) adott ígéret, mi szerint: "A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki." (I. Móz 12,7; 1Móz 15,18;1Móz 24,7; 1Móz 28,13;1Móz 48,4)
A bírák kora következett Izrael életében, amikor még Isten volt a király. Istenhez hű és hűtlen időszakok váltogatták egymást. A letelepedés 7 éve alatt nem űzték el teljesen az ott élő pogányokat, akiknek kegyelemidejük lejárt már, és Isten határozott utasítást adott erre vonatkozólag, de ezt nem tartották be, hanem átvették a Baál és Astarte imádásának kultuszát, össze is keveredtek az ott élő népekkel. Büntetésül Mezopotámia királyának fogságában éltek 8 évig. A rajzon a lila szín jelöli Izrael ellenségeit, és az általuk uralt elnyomás időszakait. Ilyenkor a nép Istenhez kiáltott, és akkor az Úr Isten mindig egy szabadítót küldött, aki megszabadította a népet az elnyomás alól. Amíg élt a szabadító, addig hűségesek voltak, amikor meghalt, visszatértek bálványaikhoz, ami újabb büntetést hozott, újabb szabadítót, és ez így ment egészen a királyság korszakáig. Voltak bírók is, akik ítélték Izrael népét. A bírák és szabadítók idejét nem szabad folyamatosan összeadni, mert egyrészt sokuk azonos időben működött, volt, aki bíró és szabadító is volt egy személyben, más részt az így összeadott idő nem férne bele a királyok korszakának kezdetéig tartó időszakba, ahol már megjelenik Dávid és Saul is.
A következő fontos időpont a Jeruzsálemi templomépítésének kezdete lesz, amelyet a következő rajzon találunk meg.
A Krónikák könyve szerint nagyon sok más név is feljegyzésre került, de számok nélkül, így őket csak név és család szerint, időrendben pedig csak nagyságrendileg lehet beilleszteni a történelembe, mivel nem tudjuk születésük és teljes életidejük évét sem. Valószínűleg a pontos időmeghatározás vonatkozásában nincs meghatározó jelentőségük. Ahhoz kevesebb adat is elegendő.