8. Bírák és királyság kora

A rajz eleje még a Bírák korát ábrázolja, amely Saul, Izrael első királyának felkenésével ér véget, és kezdődik a királyok korszaka. A teremtéstörténeti időszámításban ennek a váltásnak nincs jelentősége, hanem majd csak később, a jeruzsálemi templom építésének kezdete lesz az az esemény, amelyre a Biblia felhívja a figyelmünket. Ezt az időpontot pedig úgy kapjuk meg, hogy az Egyiptomból történő kivonulás évéhez hozzáadunk 480 esztendőt az I Kir 6,1 szerint. Ez az igevers ezt az évet beazonosítja Salamon király uralkodásának 4. évével, amely a teremtés szerinti 3148 év, a keresztény időszámítás szerint pedig ie.968. Ehhez lehet igazítani az Izrael és Júda királyainak egymáshoz viszonyított uralkodási éveit, amelyekkel eljutunk a babiloni fogsághoz, a teremtés szerinti 3508-ba, ie.605-be.

Salamon halálát követően az ország kettészakadt. Északon Izrael, 10 törzse, délen Júda 2 törzzsel. Az északi királyság Istentől elszakadt, és ie.722-ben Asszír fogságba került, és szétszóratott a nemzetek között. Isten prófétákat küldött hozzájuk, hogy megtérésre késztesse őket, de nem hallgattak rájuk. Néhány ismertebb név: Illés, Elizeus, Mikeás, Jónás, Ámos, és a többiek.

Miért engedte meg Isten, hogy ez történjen népével? A választ megtaláljuk a II.Kir 17, 7-23 verseiben:
"Ez pedig azért történt, mert az Izráel fiai vétkeztek az Úr ellen, az ő Istenök ellen, a ki őket kihozta Égyiptom földéből, a Faraónak, az égyiptomi királynak kezéből, és idegen isteneket tiszteltek. És jártak a pogányok szerzésekben, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai elől, és úgy cselekedtek, mint az Izráel királyai. És alattomban oly dolgokat cselekedtek az Izráel fiai, a melyek ellenére voltak az Úrnak, az ő Istenöknek, és építettek magoknak magaslatokat minden városaikban, az őrtornyoktól a kerített városokig. És emeltek magoknak faragott képeket és Aserákat minden magas halmokon és minden zöld fa alatt. És ott tömjéneztek minden magaslaton, mint a pogányok, a kiket az Úr kiűzött volt előlök, és gonosz dolgokat cselekedtek, a melyekkel az Urat haragra indították. És a bálványoknak szolgáltak, a kik felől az Úr azt parancsolta volt nékik: Ezt ne cselekedjétek. És mikor bizonyságot tett az Úr Izráelben és Júdában minden prófétája és minden látnoka által, ezt mondván: Térjetek meg a ti gonosz útaitokról, és őrizzétek meg az én parancsolataimat és rendeléseimet, az egész törvény szerint, a melyet parancsoltam a ti atyáitoknak; és a melyet ti hozzátok küldöttem az én szolgáim, a próféták által: Akkor nem engedelmeskedtek, hanem megkeményítették az ő nyakokat atyáik makacssága szerint, a kik nem hittek az Úrban, az ő Istenökben. Sőt megvetették az ő rendeléseit és szövetségét, a melyet atyáikkal kötött, és az ő bizonyságtételeit, a melyekkel megintette őket, és hiábavalóságot követvén, magok is hiábavalókká lettek, és a körültök való pogányok után indultak, a kik felől pedig azt parancsolta nékik az Úr, hogy azokat ne utánozzák. És elhagyták az Úrnak, az ő Istenöknek minden parancsolatját, és öntött képeket csináltak magoknak, két borjút és készítettek Aserát, és meghajlottak az ég minden seregei előtt, és a Baált tisztelték. És átvitték fiaikat és leányaikat a tűzön, jövendőket mondtak és varázslást űztek, és magokat teljesen eladták a bűnnek az Úr bosszantására. Azért igen megharaguvék az Úr Izráelre, és elveté őt színe elől; és semmi nem maradt meg, hanem csak a Júda nemzetsége egyedül. Sőt még a Júda sem őrizte meg az Úrnak, az ő Istenének parancsolatait, hanem az Izráel szerzésiben jártak, úgy cselekedvén, mint azok. Elidegenült azért az Úr az egész Izráel magvától, és megsanyargatta őket, és a kóborlók kezébe adta őket, mígnem mind elvetette az ő szemei elől; Mert elszakasztotta Izráelt a Dávid házától, és királylyá tevék Jeroboámot, a Nébát fiát. És Jeroboám elcsalta az Izráelt az Úrtól, és igen nagy vétekbe ejtette őket. És az Izráel fiai követték Jeroboám minden bűnét, a melyeket elkövetett, és nem távoztak el azoktól; Míglen elveté az Úr az ő színe elől az Izráelt, a mint megmondotta minden ő szolgái, a próféták által. Így hurczoltatott el fogságra az Izráel az ő földéből Assiriába mind e mai napig."

A déli országrész, Júda mintegy 136 évvel tovább maradhatott fenn fizikálisan. A jeruzsálemi templom lerombolása ie. 586-ban történt meg, de a Babiloni Birodalom már korábban, ie. 605-ben leigázta Júdát, így önállósága csak 117 évvel tartott tovább, mint az északi országrészé. Júda életében sok hűséges időszak volt, nagy királyok, mint Dávid, Salamon, Josafát, Jórám, Joás, Ezékiás, Josiás, ismertebb prófétái közül néhány: Nátán, Elizeus,Hóseás, Ésaiás, Mikeás, Jeremiás, Ezékiel.

Izrael és Júda királyaink ábrázolásakor szem előtt kell tartani, hogy voltak társuralkodók, és ennél fogva voltak átfedések az uralkodási időszakok között. Csak ezek figyelembevételével lehet helyesen ábrázolni az egyes uralkodókat, mindaddig, amíg eljutunk Júda babiloni fogságáig, ahol már az elnyomó hatalmak uralkodóinak időszakait ábrázoljuk, és itt már a teremtés szerinti időszámításról áttérünk a keresztény időszámításra, figyelembe véve a római időszámítást is, ami ezen a rajzon jelenik meg. A keresztény időszámítás első éve ugyanis megegyezik a Róma város alapításának 753 esztendejével.