10. Efézustól Pergamumig

A 70 hétről szóló prófécia ie. 457-ben vette kezdetét, Círusz perzsa fejedelem rendeletével, amely teljes körű helyreállítást irányzott elő Jeruzsálem újraépíttetése felől, ahogy az meg van írva a Dán.9,24-27-ben:
„Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utczák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét múlva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és utálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.”

A prófétai időszámítás alapja az, hogy egy nap = egy év (360 napos év). Egy hét = hét nap, azaz 7 év, 70 hét akkor 70 x 7 nap, azaz 490 nap/év.

“hét hét”,               azaz              7 x 7 = 49 év
“hatvankét hét”      azaz            62 x 7 = 434 év
                          összesen:        69 x 7 = 483 év
A feladat tehát csak az, hogy az angyal által meghatározott időmennyiségből ki kell vonni azt az időmennyiséget, amennyi az időszámítás előtti korban már eltelt, és akkor megkapjuk eredményként, hogy az időszámítás utáni korban mikor kell a Messiás fejedelemnek színre lépnie az emberiség történelmében.
A meghatározott időegység                                     483 év
Ebből az időszámítás előtti korban eltelt                   457 év
Az időszámítás utáni korra tehát megmarad              26 év
Mivel régen a tavasz első újholdjával kezdődött az év, és nem a tél közepén, mint most, a prófécia szempontjából ez azt jelenti, hogy a prófécia által meghatározott 26. év a mostani időszámítás szerint a 27. év tavaszán jár le, vagyis 27 márciusának végén.
A Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs viszont az év közepén, vagyis ősszel lett kiadva.
Ebből pedig az következik, hogy az időszámítás előtti korban csak 456,5 év vehető számításba.
Ezért az időszámítás utáni időre nem csak 26 év marad, hanem 26,5 év.
Mindezeket figyelembe véve tehát, Jézus keresztségének ideje (azaz a Messiás fejedelem színre lépése) a pontos számítás szerint, ahogy azt Dániel próféta megjövendölte, az időszámítás utáni kor 27. évének őszére esik.
Ez a számítás megegyezik az evangéliumi feljegyzések ide vonatkozó adataival: Keresztelő János "Tibérius császár uralkodásának tizenötödik esztendejében" kezdte meg a Jordán melléki tartományokban a prédikáló, keresztelő szolgálatát. Luk. 3,1-3.
Egy történelmi feljegyzés szerint: "Augustus császár Kr.u. 14. augusztus 19-én halt meg. Utódának tizenötödik éve így Kr.u. 28 augusztus 19-től a 29. év augusztus 19-ig tartott. Az uralkodási éveket így számolták a régi történetírók és kronológusok. Keleten azonban a Szeleukida uralkodók óta a szír időszámítás volt érvényben, amit Palesztina is átvett. Lukácsnál, aki szír születésű, joggal feltételezhetjük ennek használatát. E számítási mód szerint pedig az új uralkodó első uralkodási éve a polgári évvel befejeződött. Ráadásul a szíriai időszámításban az újév napja október elsején volt. Ezek szerint tehát Tibérius első esztendeje igen rövid volt, alig másfél hónap. Kr.u. 14 augusztus 19-től szeptember 30-ig. A Lukács által említett tizenötödik uralkodási év eszerint Kr.u. 27. október 1-től a 28. év szeptember 30-ig tartott. Mivel Jézus hamarosan azután, hogy János elkezdte bűnbánati prédikációit, fellépett, ennek időpontja a 27-28. év fordulója körül volt." (Gerhard Kroll: Jézus nyomában 199. old)
Maradt még egy hét, amikor sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén véget vet az áldozatoknak. Az által, hogy az Isten ama Bárányára mutató templomi ceremoniális áldozatok, mint jelképek térben és időben találkoztak a valósággal, elveszítették jelentőségüket, mert bakok és kosok vére sohasem képes eltörölni a bűnt, de az igazi Áldozat vére képes erre. Ez történt meg isz. 31 tavaszán. Ez volt a hét első fele, a második felében pedig Jézus tanítványi munkálkodtak, akik minden tettüket Jézus nevében hajtották végre. Csak ezt követően mehettek ki a pogányok közé, isz. 34-ben.
Ekkor ért véget a 70 hétről szóló prófécia, amelyet különleges események kísértek, mint: István megkövezése (Csel.7, 54-60), amivel a zsidók a Jézusról szóló evangéliumot, mint nép elutasították, a másik jel volt Péter apostol látomása a pogányok felől (Csel. 10, 9-20), amely látomás által a Menny kifejezésre juttatta, hogy a zsidó nép kiváltságos helyzete megszűnt, és Pál apostol, a pogányok apostolaként való elhívása (Csel. 9- 1-6).
A városnak és a szent helynek az elpusztulása is bekövetkezett isz. 70-ben Titusz római hadvezér seregei által, mert Istennél elhatároztatott a pusztulás.
Jézus mennybemenetelét követően pünkösdkor kiáradt a Szentlélek a tanítványokra, és útjára indult a keresztény egyház.
Addig Izrael (később Júda) volt Isten látható egyháza ezen a Földön, és hát akármilyen is volt, sok hibával, bűnnel, kevesek hűségével, mégis csak ez a nép és a ráhagyományozott ceremoniális rendszer mutatta a bűn rendezésének helyes útját az emberiség felé. Mivel azonban ez a nép végleg elutasította a Megváltót, Isten indított egy másik népet, amely minden nemzetből nyelvből és ágazatból áll majd össze, ez a Krisztust követők (azaz keresztények) egyháza.
A kezdet jól indult, lelkesen, hittel, szeretettel, de amikor az üldözések alább hagytak kezdtek beszivárogni hamis tanítások, megtéretlen emberek, és az egyház lassan, de fokozatosan egyre jobban megromlott.
A jelenések könyvének pecsétei és a gyülekezetekhez intézett levelek írják le az egyház állapotát. A trombitákkal jelképezett népvándorlások már Isten büntető ítéletei.
Végül egy időszakot adott még Isten, 1260 nap/évet, amely alatt az egyház kiteljesedhet tevékenységében, és megtérhet. Ha nem tér meg ágyba veti, és fiait megöli döghalállal.
Az efézusi korszaktól kezdve, láthatjuk az egyházvezetők felsorolását, amely később már pápaságba csapott át.
Nagyon érdekes és figyelemre méltó, hogy az állókép vas lábainak megfelelő fenevad 10 szarva között kinövekedett egy kis szarv, amely azonban addig erősödött, amíg végül hármat kitört maga elől. A szarvak mindig hatalmi szimbólumok a próféciában. Itt 10 nemzetet jelentenek. A következő rajz magyarázatakor még visszatérünk ezekre. A fontos megfigyelendő jellemző az, hogy emberi szemei vannak, és nagyokat szóló szája, mint „legszentebb atya” (azaz pápa), „Isten Fiának helytartója”.
508-ban két profetikus időszak is kezdetét veszi, az 1335 nap/év és az 1290 nap/év, amelyekről a következő rajznál szólunk.