Egy amstef az én Ginám

Bár nem az enyém, de első gazdája nagyon rosszul bánt vele. Állandóan meg volt kötve, egyedül hagyva egy híd alatt, igen mostoha körülmények között. Lehetőségeinkhez képest sokat törődtünk vele. Hetente egy-két alkalommal arra jártunk a munkaterületünkön. Vittünk neki finom ételeket, levettük a láncról, és egy órát sétáltunk vele, szabadon engedve. Boldog pillanatok voltak mindannyiunk számára, de sajnos vissza kellett tenni a láncra, mert nem vihettük haza a saját állataink miatt, Gina ugyanis veszedelmes ragadozó a kistestűek számára. Viszont orvoshoz vittük, segítettünk rajta, ha fennakadt a láncával, végül pedig egy olyan gazdihoz került, aki törődik vele. Ez alatt a 3 év alatt lelkileg összenőttünk. Néha meglátogatjuk, segítünk az ellátásában, és Gina tudja, hogy még most is számíthat ránk, ha úgy adódik. Hamarosan megyünk hozzá megint. Őrült nagy boldogság a találkozás.

Kép: 

Taxonomia: