13.Laodicea - 2. Advent

Laodicea – 2. Advent

Laodicea, a megítélt nép korszaka. 1844-ben minden időprófécia véget ért, és az angyal szavai szerint idő többé nem lészen, azaz meghatározott prófétai idő, mert a küszöbön álló nagy esemény az Jézus Krisztus dicsőséges második eljövetele. Ennek az eseménynek az időpontját azonban nem tudhatjuk előre, nincs miből kiszámolni, mert nem is az a fontos, hogy mikor jön el Urunk, hanem hogy készen legyünk minden pillanatban a Vele való találkozásra. Az emberiség történelmének Ura pontosan tudja, mikor kell véget vetni a bűn történetének, ezt nyugodtan Rá bízhatjuk. Az időpontot tehát nem tudhatjuk, de vannak jelek, amelyeket figyelve és követve elég jó közelítéssel lehet sejteni, hogy hol tartunk az eseményekben, és mi van még hátra.

Az 1800-as évek elején a világ különböző pontjain Isten-félő keresztény férfiak figyelme a Dániel próféta könyvében található 2300 nap/évről szóló próféciára irányult a Dániel könyve 8. fejezetének 13-14. verseivel bezárólag, ahol Dániel az addig látottakkal kapcsolatban megkérdezte, hogy: „Meddig tart e látomás...?” Erre a kérdésre válaszolta az angyal: „2300 estvélig és reggelig...”

2300 év nagyon hosszú idő. Nagyon sok eseményt ölel fel még Isten népével kapcsolatban is. Az egyik ilyen eseménysor a hetven hétről szóló prófécia, amely részét képezi a 2300 évnek, mert abból szabatott le, és a 2300 év is ugyanakkor kezdődött, mint a 70 hét, azaz a prófétai időszámítás szerinti 490 év. A két idői prófécia tartalmát összevetve is ugyanerre a következtetésre lehet jutni Isten népét és üldözését illetően. A 70 hétről szóló prófécia a 9. rajzon jelenik meg, és magyarázata is annak szövegében olvasható. Igei alapgondolata a Dán 9, 24-27 versekben van lejegyezve.

Az 1844-es időpontra nem csak idői próféciák mutattak, de jelek is, amelyek az emberiség figyelmét az Isten ítéletére és a világ közelgő végére irányították. A Jelenések könyvének 6. pecsétje a jelekről szól. Jézus is jelekről beszélt a Mt 24,29-ben: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.”

Az „ama napok nyomorúsága” a pápaság 1260 éves, inkvizícióval tarkított rémuralma. Ehhez kötődik a lisszaboni földrengés, amely 1755. november elsején volt, mintegy 9-es erősségű, és az első rezdülések után hirtelen olyan erős lett, hogy a fél város romba dőlt. Több, mint 20 templom dőlt össze, maga alá temetve a mindenszentek napjára összegyűlt tömeget. A harmadik rengést már gyorsan terjedő futótűz követte. Pár órával később a Tajo folyó óriási hullámokat vetett, és elöntötte a város alsó részét. 15000 ember veszítette életét a városban. A korabeli gondolkodás szerint sokan Isten haragjaként tekintettek a történtekre, ugyanis a város híres volt gazdagságáról és hírhedt inkvizíciójáról (Wikipédia). A Jel 6,12 verse is megemlíti a nagy földindulást, és pontosan abban a sorrendben vetíti elénk a jeleket, ahogy azok bekövetkeztek.

A sötét nap volt 1780. május 19-én New England déli vidékén Észak-Amerikában volt tapasztalható, majd a sötét napot követő éjszaka a hold olyan színben tűnt fel, mint a vér. “Napkeltekor az égbolt tiszta volt, de hamarosan elborult. Felhők ereszkedtek le, és a sötét és baljóslatú felhőkből villámok cikáztak. Dörgött az ég, és kevés eső is esett. Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák és az épületek, a víz és az emberek kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány perccel később súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül szokott lenni......Az embereken egyre jobban erőt vett a félelem, az aggodalom és a döbbenet. Az asszonyok az ajtóban állva figyelték a sötét tájat; a férfiak visszatértek a mezőről; az ács otthagyta szerszámait, a kovács a műhelyét, a boltos a pultját. Az iskolák bezártak, és a gyerekek remegve szaladtak haza. Az úton levők a legközelebbi tanyán szálltak meg. Most mi lesz? - kérdezte minden ajak és szív. Mintha hurrikán akarna végigsöpörni a tájon, vagy pedig a vég érkezett volna el!?” (Nagy Küzd. 274,2-3.) “Ami a tünemény időtartamát illeti, legalább 14 órára terjedt ki ezen a helyen, valószínű, hogy az ország különböző részein az időtartam más volt. A tünemény éjszakai sötétségbe burkolt mindent. A lakásokban nappal gyertyákat gyújtottak, a szárnyasok elpihentek, a madarak esti dalaikat énekelték és azután elcsendesedtek. Az egyes tárgyak között csak közvetlen közelről lehetett különbséget tenni. Minden olyan volt, mintha valóságos éjszaka borult volna a tájra.” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 137-138.) Egy szemtanú ezt mondta: „Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni.” Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat. Éjfél után a sötétség elmúlt, és a Hold, amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.” (Nagy Küzd. 275-276.)

1832. november 12-13 éjszakáján pedig sűrű csillaghullás volt látható. Egy európai szemtanú a következőket mondja el a látottakról: “Ezen az éjszakán a déli vidékeken esti 9 órától napkeltéig sok százra rugó csillaghullás volt, vegyesen több kisebb, nagyobb tűzgolyókkal, amelyek minden irányban mozogtak, gyakran föl és lefelé is, ívesen vagy egymással szembe repültek, hosszú tüzes farkat vonva maguk után, amelyekből néha szikrák és fénycsóvák lövelltek ki és amellett rendkívül erősen, gyakran percekig tartón és alakjukat változtatva, feltűnő színesen világítottak....A csillaghullás oly sűrű volt, hogy valóságos tűzesőhöz volt hasonló.” ( Krisztus dicsőséges eljövetele, 49. old.) Az egy évvel későbbi eseményről pedig a következőket írták le a szemtanúk: “Az 1833. november 12-ről 13-ra virradó éjjel a csillagok egész zápora hullott alá a földre. Különösen Észak-Amerika volt a színhelye ennek az eseménynek. Míg a hasadó hajnal nagy nehezen véget vetett a magasztos színjátéknak, a mexikói öböltől egész Halifaxig mindent a repülő világító testek ragyogtak be,” (Spicer W.A: Korunk és a világ sorsa 142.) “Azon kiáltásnál: Tekints ki az ablakon! - gyorsan felébredtem az álomból és bámulattal szemléltem, miként volt a keleti égbolt a hajnal pirkadásával és meteorokkal bevilágítva. Felébresztettem feleségemet is, hogy ő is lássa ezt. Mialatt öltözködött, így kiáltott fel: “Imé, hogy hullanak a csillagok!” Ez egy csoda - feleltem én - és úgy éreztük szívünkben, hogy ez a világ végének egy jele volt. Mert az ég csillagai valóban a földre hullottak, “miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza”. A prófétának ez a kifejezésmódja mindig jelképes beszédnek volt tekintve. A tegnapi napon azonban ez betű szerint beteljesedett.” (Uriash Smith: Gondolatok a jelenések könyve felett, - Jel. 6,12-17-hoz vonatkozó részben)

Ezek a jelek valószínűleg megismétlődnek majd Jézus közeli visszajövetele előtt, a vizsgálati ítélet lezártakor, hiszen ha a kezdetre ilyen jelek hívták fel a figyelmet, mennyivel fontosabb, a befejezés közeledtére figyelmeztetni az emberiséget!

Akik William Miller próféciai számításai és prédikációi alapján várták vissza Jézust, felkészültek a Vele való találkozásra, de nem az történt, amit vártak, viszont a csalódás megrostálta a várakozókat, és ugyan kevesen maradtak, de a maradék tovább kutatott a Szentírásban, és nem hiába, mert megtalálták a választ. Jó volt a számítás, valóban minden erre az időpontra mutatott, csakhogy még nem Jézus visszajövetelére, hanem a Mennyei vizsgálati ítélet kezdetére, amely még napjainkban is folyik a Mennyben. A mennyei könyvekbe feljegyzettek alapján történik az ítélethozatal, amely nyilvános az angyalok és a világegyetem lakóira való tekintettel, és nem utolsósorban a megítéltek miatt, mert Isten igazságos. Nyílt vizsgálatot folytat, és mindenkinek a saját döntése hozza meg ítéletét. A könyvek, amelyek alapján folyik a vizsgálat: az Életnek könyve, amely a Bárányé. Ez a megváltottak névsorát tartalmazza. Az Emlékkönyv a megváltottak jó cselekedeteit tartalmazza. Létezik a Személyiség könyve is, mert minden ember más és más személyiséggel rendelkezik, amelyet Isten figyelembe vesz. És vannak Könyvek, amelyekbe a sok bűncselekmény van feljegyezve, és van a Halál könyve, amelybe megszületésekor mindenki bekerül. Amikor azonban elfogadja Jézust személyes megváltójának és Urának, akkor neve átkerül az Élet könyvébe, a Bűnök könyvében pedig a nevéhez kapcsolódó bűntettek mellé feljegyzik, hogy megbocsátva, illetve eltörölve.
Azért ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket. Hanem térjetek meg, és keresztelkedjetek meg, lemosva magatokról a bűnt, és elnyerve a Jézus Krisztusba vetett hit által az örök életet. Hit által lehet megigazulni Isten előtt az ítéletben, amelyben jelképesen veszünk részt, a jelenben meghozott döntéseink és cselekedeteink révén. Vannak, akiknek nincs már alkalmuk megkeresztelkedni, mint a latornak a kereszten, vagy egy hirtelen balesetet szenvedőnek, de Jézus ismeri döntésüket, és az ítéletben nekik tulajdonítja az Ő igaz, bűntelen életét. Akik pedig megkeresztelkedtek, és elindultak életük során a megszentelődés útján azokat a gyermekeit részesíti is az Ő igaz életében. Ekkor minden megváltozik: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2 Kor 5,17), és örök élete van (1 Jn 5,13).

1844-ben indult el az adventmozgalom, amely azóta világszéles, nemzetközi egyházzá vált, és igyekszik elérni a Földön minden embert. Isten prófétát is adott az utolsó időre, Ellen Gould White személyében. Isten népének és a világnak szüksége van az Ő tevékenységére. Már nem él, de írásai, amelyeket a Szentlélek ihletett a Szentírással teljes összhangban, még ma is prédikálnak, és Isten őrállóiként vezetik vissza népét a keskeny ösvényre.

Jézus a jelek között a Mt 24. fejezetében a fentieken túl még több mindent is felsorolt: háborúk (I. és II. világháború + a többi és a mi még hátra van Armaggedonnál), háborúk hírei (informatikai robbanás), éhségek, döghalál, földindulások mindenfelé (földrengések is), hamis tanok (evolúció), hamis krisztusok, evangélium hirdetése világszerte, szemben a földből feljövő fenevaddal (Jel 13,11-18), amelyik a Jel 17,12 szerint a világ 10 olyan királya fölött fog uralkodni, -és ezzel együtt az egész világ felett- akik még nem kaptak hatalmat, de fognak hatalmat kapni a fenevaddal egy rövid ideig. Ezt fejezi ki a „mintegy fél óra”, amit ha a prófétai időszámítással kiszámolunk, akkor két hétre jön ki, de mivel közvetlenül Jézus visszajövetele előtt lesz, amit ugye nem tudunk, hogy mikor lesz, ezért ezt a rövid időt sem tudjuk előre pontosan behatárolni, csak felismerjük majd, amikor kész lesz a 10 unió és színre lép a földből feljövő fenevad. Ez tíz unió a tíz lábujja a dánieli állóképnek világpolitikai értelemben. Egy rendkívül törékeny és labilis alap, mert az állókép talpai szerint részint vas és részint cserép elegye, de ezek nem egyesülnek egymással, hiába vegyülnek össze emberi mag által. Ebből már öt megvan. Amikor felfedeztem az uniókat, még csak négy volt, közben Putyin létrehozta az Eurázsiai Uniót. Van Európai Unió, Dél- Amerikai Unió, Afrikai Unió, Ázsiai Unió, és lesz Észak-amerikai Nemzetek Uniója, meg Csendes-Óceáni Unió, Japán Unió, Izraeli Unió, és a Közel-Keleti Unió, amely miatt most abban a térségben háború folyik. Ezeket az uniókat csak egy rájuk kényszerített egység kovácsolja egybe. A földből (USA) feljövő fenevad arra kényszeríti az emberiséget, hogy imádják a tengerből feljövő fenevadat (VATIKÁN), majd megbélyegzi az embereket, és ehhez a tevékenységéhez a terrorizmust használja fel ürügyként. Száma: 666 (JEL 13,18). Bár Isten törvénytisztelő népét üldözi, tevékenysége valójában Isten-ellenes, és aki nem veszi fel a fenevad bélyegét, azt halállal bünteti. Végül Isten hét csapása sújtja a Föld lakosait, akik felveszik a fenevad bélyegét. Egyszer csak Isten minden emberi ellátást nélkülöző gyermekei meglátnak a keleti égbolton egy kicsiny fekete felhőt, amely ünnepélyes komolysággal közeledik a Föld felé, és ebben a jelben felismerik Megváltójuk eljövetelét.

Jézus a Föld légkörében marad, lábai most nem érintik a Földet, hanem feltámadt és átváltozott gyermekeit angyalok viszik fel elébe, „a levegőégbe”. Megjelenésének feltűnésétől a gonoszok elpusztulnak, és amikor a megváltottak elhagyják a Földet Urukkal, akkor a Földön nem lesz élet. Sötétségbe borul, és így marad 1000 éven át. Ez a millenium. Sátán és a vele bukott angyalok (démonok) ide lesznek bezárva, mintegy börtönbe az ítélet végrehajtásáig.