A Föld

A Föld nevű bolygó egy különleges és csodálatos élőhely a naprendszerben. Kicsit tovább haladva talán még azt is mondhatjuk, hogy a galaxisban, amely a mi világunk. Maradjunk először a naprendszernél. Ha egy kicsit alaposabban szemügyre vesszük, és ezt ma már a technikai és tudományos fejlődés miatt megtehetjük, akkor valami megdöbbentő, zavarba ejtő dolgot figyelhetünk meg. Egyetlen bolygón sincsen élet, olyan kietlenek és puszták, annyira szélsőségesek az éghajlati tényezők, hogy az már szinte elképesztő. Érdekesek, különösek, csodásak, talán még szépnek is mondhatja valaki, de az élet nem lehetséges egyiken sem. Miután pedig végig néztük az összeset, a holdjaikkal együtt, egyszer csak megakad a szemünk valami kék színű "ékszeren", mint egy drága kövön, mintha nem is tudom, hogy került volna ez oda, mintha nem illene bele a halott bolygók társaságába.
Vajon Isten miért teremtette a többi bolygót, mi céllal, ha azokon nincs élet? Sokféle választ adhatunk erre a kérdésre, de egy biztos: ez a kontraszt önmagában felhívja a szemlélődő figyelmét arra, hogy ez a bolygó a rajta lévő rendkívül összetett, és bonyolult életformával nem véletlenül van ott. Isten azt mondja Ésaiás 45,18-ban, hogy: "nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta. Ő az Isten, aki alkotta a Földet, és teremtette azt, és megerősítette."
A bibliai teremtéstörténet leírása azzal kezdődik, hogy: " Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett."
Azt, hogy ez a kezdet mikor volt, nem tudjuk, és azt sem, hogy mennyi idő telt el addig, amikor Isten kiadta, hogy legyen világosság. Olyan ez, mint egy műhely, ami készen áll arra, hogy valaki elvégezzen benne valami munkát, vagy elkészítsen benne egy alkotást, de még nem kezdett hozzá, hanem majd csak egy meghatározott időben fog hozzálátni. Addig viszont a műhely készen áll, de kissé félre téve, és amikor eljön az az idő, akkor a Mester bemegy, felkapcsolja a villanyt, és azt mondja: "Legyen világosság!" Ennél a pontnál kezdődik el a földi élet megteremtése. Ebből adódóan, ha vizsgálják a tudósok a Föld kőzetanyagának korát különböző kormeghatározó módszerekkel, akkor kaphatnak igen nagy számokat.
Egy másik lehetséges elgondolás szerint Isten készet alkotott, amikor Ádámot és Évát megteremtette. Vajon hány éves volt az emberpár létezésük első napján? Felnőtt, kész emberek voltak, akiket meg lehetett áldani azzal, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, tehát születésük első napján nem egy naposak voltak, hanem érett, felnőttek, akár 30, vagy 50 évesek (figyelembe véve a bűn világában élt 900 éves átlagéletkort), mert Isten késznek alkotta őket. Ugyanígy gondolhatjuk, hogy Isten a Földet is késznek alkotta, és ebből adódóan életkora esetleg többnek mérhető, mint 6000 év. Akár így, akár úgy történt is, attól még Isten teremtette, és a rajta lévő életet is. Olyan páratlan rendszer és rend figyelhető meg rajta és az egész világegyetemben is, amelyben ha csak egyetlen tényező megváltozna a legcsekélyebb mértékben is, már nem lenne alkalmas az élet hordozására, vagy igen drasztikus változások állnának be, durva következményekkel. Ez a rendszer roppant érzékeny, és azonnal reagál a változásokra, amit az ember előidéz, lásd: klímaváltozás.
Amikor Isten megalkotta a Földet a rajta lévő élettel, olyan szép és olyan csodálatos volt minden, hogy együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadoztak. Azonban a bűn és a bűnt választó emberiség tönkre tette ezt a csodát annyira, hogy már a teremtést követő 1656-dik évben vissza kellett állítani a kezdeti állapotot, amikor is víz borított mindent. Ez volt a világméretű özönvíz, és a földi élet képviselőinek átmentésével lehetett csak újraindítani az életfolyamatokat. Ekkor az eredetihez képest megváltozott a Föld arculata, éghajlati viszonyai. Mi ma már csak a jelenlegi formáját ismerjük, de még így is megszólít a tájak szépsége, megérinti lelkünket, és jó érzés kint lenni a természetben. A képgaléria tájképei ezt rendkívüli szépséget próbálják visszaadni valamilyen mértékben.