Bibliai álláspont a termtésről

A bibliai teremtéstörténet leírásának tanulmányozásakor egyesekben felvetődik az a gondolat, hogy talán kétféle módon jelenik meg a teremtés története. Az egyik az 1. Móz. 1,1 - 2,4-ig, a másik a 2,5 - 25-ig. Kedves Olvasó! A két történet egy és ugyanaz, csak a második kinagyítottan mond el bizonyos részleteket az elsőből, amely egy tökéletes vázlata a Teremtés történetének. Azért, hogy ez a vázlat áttekinthető és egységes szerkezetű maradjon, a részleteket nem jelenítette meg a Szerző, hanem arra koncentrált, hogy melyik nap mit teremtett, hogy lett este és reggel, 1. nap, 2. nap...és így tovább, valamint arra, hogy amit teremtett, az jó. A teremtésnek lényeges eleme továbbá az, hogy minden élő állat a maga neme szerint lett megalkotva (semmi fajok közötti keveredés, átmeneti fajok, vagy egyebek...), és minden növény is maghozó lett, mégpedig azok is a maguk neme szerint. Ebben a teremtés-vázlatban jól felismerhető a tervszerűség. Isten pontosan megtervezte a földi élet megalkotásának kiviteli tervét, amelyben egy tökéletes szimmetria és harmónia látható, majd ugyanolyan tökéletesen és precízen végrehajtotta, annyira, hogy a végén elmondhatta: "Ímé minden igen jó."
Az úgynevezett "második" teremtéstörténet az elsőnek kinagyított részleteiből áll össze, és ha megfigyeljük, be is tudjuk azonosítani, hogy milyen esemény melyik teremtett naphoz tartozik. Így például az 5. vers tartalma megfelel az 1. napnak, amikor a Föld még kietlen és puszta volt. Azt írja le, hogy még semmi sem volt a Földön, se növény, se állat, se ember, aki megművelje azt. Teljes az összhang az 1. fejezettel, semmiben nem mond ellent annak. Ugyanígy párosíthatjuk a 6. verset a 2. nap eseményeivel, amikor a szárazföld megformálása történt. A 7. vers a 6. nap eseményeiről szól. A 8. versben ültetett Kert a harmadik napon jött létre, és a 14. versig arról szól, hogy milyen környezetet alakított ki a Teremtő a 6. napon megteremtett embernek a 15. vers szerint: Vette az Úr Isten az embert, és helyeztette őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt. A 16-18 versek az asszony megteremtéséről és annak körülményeiről szólnak, de további részleteiről a 21-25 versek tudósítanak. Azt is megtudjuk, hogy mit csinált Ádám a 6. napon, amikor még nem volt neki társa, és egyedül volt. Nevet adott minden állatnak, és e közben vette észre, hogy mindnek van párja, csak neki nincs. A Teremtő megvárta, hogy Ádámban felébredjen a vágy a párja után, és csak akkor alkotta meg neki Évát. Ezek tehát mind a teremtés egyes napjainak kinagyított eseményei. Fontosak, de az is fontos, hogy külön legyen lejegyezve a vázlat, és a részletezés, mert mind a kettő mást és mást akar megláttatni velünk.

A Biblia álláspontja tiszta és egyértelmű a Teremtés kontra Evolúció vitában is. Egyértelműen szól az intelligens tervezésről, az Alkotóról, Aki ráadásul nem hagyta magára művét, mint ahogy azt nagyon sokszor szeretik idézni Madáchtól: "A gép forog az alkotó pihen. Évmilliókig is eljár tengelyén, míg egy-egy fogát újítni kell". Nem, nem hagyta magára még akkor sem, amikor bekövetkezett a bűneset, és a földi élet, amely nem rég még oly tökéletes volt, most romlásnak indult, mert kinevezett uralkodója, az ember elfordult az élet forrásától és rossz irányt vett: a Gonosznak engedett, így annak szolgájává lett, de azt ígérte neki a Mindenható, hogy nem marad ez mindörökre így, hanem "ellenségeskedést szerez a kígyó és az ember között, és ez a beavatkozás eljut egészen a Gonosz végső megsemmisüléséig. No ez is egy igen nagy vonalakkal felvázolt vázlatprófécia volt, a 3. fejezet 15. versében találjuk, és általában ősevangéliumnak nevezzük.

Egyre többen hiszik a világban a tudomány "bizonyítékai" és állításai alapján, hogy a világ evolúció útján jött létre, hosszú évmilliók alatt, és nem csak a földi életre vonatkozóan állítják ezt, hanem a világegyetem létrejöttére is kiterjesztették. Azért, mert valami nagy és bonyolult? Én geológiát tanultam a Szabó József Geológiai Szakközép Iskolában négy éven át. Mégis a teremtést fogadom el, úgy, ahogy az a Biblia első lapjain olvasható. Sokat gondolkodtam természetesen a kétféle elmélet felett, és kerestem az evolúció buktatóit férjem egyetemi jegyzeteiben. Az ő tananyaga oldalakon keresztül feltételezéseken és bizonytalan állításokon, elképzeléseken alapul, nagyon sok benne a "ha", a "lehetséges", a "talán", vagy az "úgy gondoljuk, hogy...". Ezzel szemben az Isten állítása határozott kijelentéseken nyugszik. A teremtéstörténet első két verse azt mondja, hogy: "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett." Az, hogy ez a "kezdetben" mikor volt, arról nem beszél a Biblia. Lehetett ez sokkal régebben is, mint amikor elindult az élet megteremtése, mert csak ez után mondja Isten, hogy "Legyen világosság!" ezért lehetséges, hogy a kőzetanyagok életkorát évmilliókban mérik a tudósok. Másrészt viszont azért is lehetséges, mert az Isten mindig készet alkot. Például: amikor Ádámot a hatodik napon megteremtette, akkor ő egy felnőtt ember volt, és ha akkor életkorát meg akartuk volna becsülni, talán azt mondtuk volna, hogy 30, vagy 50 éves, pedig csak egy napos volt.
Egy másik elgondolkodtató tény az, hogy amikor a csiga elpusztul, akkor lesüllyed az iszapos fenékre, ahol az üres csigaház megtelik mederiszappal, amelynek kora feltételezzük, hogy tíz millió év. Azután az iszapban, ahogy az tömörödik, kioldódik a csigaház mészváza, és megmarad a kőbél. Amikor a geológus megtalálja a kőzetben a kőbelet, csak azt a kort tudja megmondani, ami a csigaházat kitöltő iszap kora volt, de azt, hogy a csiga mikor élt és pusztult el, azt lehetetlen megmondani. Ezért nem hitelesek az úgynevezett "szintjelző ősmaradványok".
Az evolúciót végiggondolva azt mondhatjuk, hogy az egy rendkívül kemény, szeretet nélküli, keservesen gonosz életforma, amire egyáltalán nem lehet, egyetlen fázisában sem azt mondani, hogy: "Ímé minden igen jó." Az evolúcióban semmi sem jó. Nincs biztonság, nincs szeretet, részvét és együttérzés, nem kezeli a bűn és a halál problémáját. Az evolúció egy "rossz fa", amely nem terem jó gyümölcsöt. Azért mondom ezt, mert világunkban mégis csak van világunkban szeretet, amit egy jó gyümölcsnek mondhatok, de azt nem a rossz fa teremte meg, mert a rossz fa nem tud jó gyümölcsöt teremni. Rossz fa (evolúció) törölve.

Van ennél egy még rosszabb fa is, amit szintén az emberek találtak ki, az pedig a "teista evolúció", ami már megengedi a Teremtő Isten létezését, de társítja munkájához az evolúciót, vagyis: Isten teremtette a világot, de evolúcióval. A bibliát ismerő ember tudja, hogy Isten a szeretet, így ekkora gonoszság semmiképpen nem férhet össze vele. Az evolúció ugyanis maga a gonoszság, ami Sátán agyából pattant ki, és a teista evolúció elméletével minden gonoszságát Istenre akarja hárítani. Az evolúcióval való teremtés ellent mond Isten szavának, amit a Biblia első oldalain olvashatunk. Ez egy kibékíthetetlen ellentmondás, márpedig Isten nem mond ellent önmagának, legfeljebb egy emberek által kitalált isten képes szembekerülni az ég és föld Teremtőjével, az egy élő, igaz Istennel.

A Biblia oldalain csodálatos bizonyságtételeket találhatunk a teremtéssel kapcsolatban. Már az első oldalakon pontosan leírja, hogyan történt mindez. Kezeli a bűn problémáját is, mert van neki egy Megváltási Terve arra az esetre, ha egy szabad akaratú felelős erkölcsi lény, mint az ember, elbukik. E terv szerint maga a Teremtő vállalja magára a bűn büntetését abban az esetben, ha az elbukott személy ezt az áldozatot (Golgota) elfogadja tőle. Isten ne halálra és gonosz pusztulásra vagy látszólag értelmetlen, céltalan életre teremtette az embert (sokan kérdezik: miért létezünk), hanem örök életre, amely boldog és örömteli. A bűn következtében azonban, hogy a bűn ne lehessen örök, Isten beiktatott egy köztes állapotot, amelyet első halálnak nevez. A szervezet elöregedik, és meghal. Teljesen öntudatlan állapotban várja a feltámadást, amely az élete során meghozott döntése szerint vagy az örök életre szól, vagy a kárhozatra, amely a második halál, amelyből már nincsen ébredés. Az a végső és teljes megsemmisülés lesz a bűn történelmének végén, amikor a tűznek tavában minden gonosz végleg megsemmisül, és többé nem lesz bűn.

Bibliai álláspont az újjáteremtés is. Mert "új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik". Az igazmondó Isten ezt megígérte. Ésaiás próféta is látta (És 11,6-8): " És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják". (65,17): " Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". (65,21-25): "Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr." (66,22-23): "Mert mint az új egek és az új föld, a melyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek; És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr".
Ésaiás próféta nagyon egyértelműen azonosítja Izrael Szentjét a Teremtő és Megváltó Istennel, azt állítva, hogy ez mind egy és ugyanaz a személy, akit mi most Felkent Szabadító, azaz Krisztus Jézusként ismerünk." Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten".(És 44,6)
"én alkottalak téged, ... nem feledlek el. Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak". (És 44,21-22)
" Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!... én, az Úr, igazságot szólok, és megjelentem, a mik igazak" (És 45,18-19)
"Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik." (És 54,5)

Jeremiás próféta elhívásakor olvasunk arról, hogy: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (Jer 1,5)

Pál apostol is írt erről a Korinthusbeliekhez írt levelében (2,10): "A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által".
János apostol látomásban látta is: " Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak".

A négy evangéliumi beszámoló, amelyek Jézus életéről szólnak, bemutatják a Teremtő Istent, munkája közben, itt a Földön. Ugyanis Jézusnak minden gyógyítása teremtés volt, mégpedig azonnal készet alkotva. Nem azt mondta Bartimeusnak, hogy miután megmostad a szemedet a Siloám tavában, majd elindul egy fejlődési folyamat, amelynek végeztével néhány év múlva kinő a szemed, hanem azonnal lett szeme, és látott. Mi ez, ha nem teremtés? A száradt kezű embernek is, miután kinyújtotta kezét, azonnal ép lett a keze, olyan, mint a másik. Nem beszélve a halottak feltámasztásáról. Lázár azonnal kijött a sírjából, pedig az élő szervezeten beállt négy napos romlást kellett helyreállítani, vagy ott van Jairus lánya, az özvegy asszony fia, és minden esetben azt olvassuk, hogy a változás azonnal állt be. Nem evolúcióval teremtve.
János evangéliuma nagyon tisztán és egyértelműen szól Jézusról, mint Teremtő Istenről: " Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága...a világ általa lett.